A dekoráció, amelyről minden évben azt hiszem, hogy már nem lehet túlszárnyalni, egyetlen szempillantás alatt ragad magával egy sajátos hangulatba. A nyírkos novemberi estéből belépni a pislákoló töklámpások és integető kóróemberek nyújtotta meleg környezetbe, nemcsak kellemes, hanem a mai rohanó világban megnyugtató is.
Ezt a melegséget csak fokozzák a mosolygó, rég nem látott arcok. Közülük persze néhánnyal találkozom egy-egy eseményen, évnyitón vagy szülői értekezleten, ám itt találkozni egészen más. Mindenki mintha egy kicsit az ajtón kívül hagyta volna a gondjait és idebent csak sok - sok szülő van, akik úgy érzik, itt kell lenniük, hogy együtt legyenek gyermekeikért, egymásért, az iskoláért...
A tanítók, osztályfőnökök ahogyan hétköznap a tanítványaikat, most azok szüleit próbálják „összeterelni". S bár körülöttük kialakulnak a csoportok, az egész nyüzsgő társaság egyetlen jókedvű csapat, az iskola szülőközösségének csapata. Nyüzsgés, beszélgetés, mosoly... ez jellemzi ezt az alakalmat. Mindenki jókedvű, s ha valaki fáradtan érkezik, hamarosan őt is magával ragadja a hangulat.
Ahogy az idő telik, fokozódik a jókedv. Ezt segítette az idén az igazgató úr köszöntője és a spiri atya áldása után Gnándt Zoltán tanár úr „produkciója", egy igazi stand-up comedy. Hol magunkra ismertünk benne, hol gyermekeinkre és önfeledten nevetett mindenki. S ha bál, elmaradhatalan a tánc, amelyet hajnalig roptak a fáradhatatlanok.